Írországban, Belfastban építették. 1902-ben kezdődtek a munkálatok. A hajó szélessége a törzsénel két bérháznyi, hosszúsága 269 méter volt, annyi, mintha 22 londoni emeletes buszt tennénk egymás után. A hajó burkolatát alkotó acéllapokat 3 000 000 szegeccsel rögzítették. A hajón úszómedence, törökfürdő és lift is volt. Minden részében a legjobb minőségű anyagokból készült.

1912. április 10-én déli 12 órakor indult el Southampton kikötőjéből New York felé az úszó palota 2207 utassal. Négy nappal az indulás után jéghegynek ütközött és elsüllyedt.

Körülbelül 1500 ember veszett oda. Az első osztályon utazók közül sokan megmenekültek, a hajó gyomrában utazó szegény kivándorlóknak sokkal kevesebb esélyük volt eljutni a mentőcsónakokig. A mentőcsónakokban nagyjából az utasok felének jutott volna hely, ez akkoriban kivételesen jó aránynak számított.

A tragédia magyar vonatkozása
A Titanic segítségére siető hajó - a brit Carpathia - hajóorvosa magyar volt: dr. Lengyel Árpád, aki a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapott.

Visszatérés a Titanicra
A hajóra dr. Robert Ballard talált rá kb. 4000 méter mélyen az Atlanti-óceán fenekén. Ezután kincsvadászok többször kifosztották a luxushajót. Ballard célja, hogy a Titanic roncsát védett emlékhellyé nyilvánítsa.